Chapter 2

Április 18. (Csütörtök)

Úgy döntöttünk a csajokkal, hogy holnap elmegyünk mekizni, úgyis közel van a sulihoz egy olyan gyors étterem.

Természetesen ez mindegyikünknek tetszett, szóval holnap meki! :D 

De a jó kedvem eléggé oda veszett a 3. szünetben... :(

Na, úgy volt, hogy elmentünk WC-re, hárman... Lányoknál így szokás. :D

Amikor mentünk volna ki, meghallottuk, hogy Nathan-ék éppen rólunk beszélnek, pár végzős lánnyal.

- Láttam Facebookon ismerősök vagytok valami Abby-vel... - nyávogott.

- Ja. De Ő is csak egy újabb k****... - sóhajtott Nath. 

Na, igen. Itt lettem rosszul. Mi az, hogy megbeszéli velem, hogy majd beszélünk, ráadásul még be is jelöl Facebookon, most meg ilyet mondd?! Tényleg, nem hittem a fülemnek! De mivel nincs más út ki a WC-ből, csak a termük előtti út, ahol beszélgetnek, megpróbáltuk megvárni amíg bemennek a terembe, de még becsengetés után is ott ültek! Na, jó. Kénytelenek voltunk elmenni előttük, de amikor éppen Nath előtt mentem el, végig folyt az arcomon egy könnycsepp...

Aztán persze jött a többi is, szóval a termünkig futottam, Nathan-ék meg elég hülye fejet vágtak, gondolom nem tudták, hogy mindent hallottunk... És persze ez az egész napomat elrontotta. :(

Haza érve megcsináltam a házikat, majd később Lisával elindultunk edzésre.

Elég nehéz volt a bemelegítés, mindenem fájt... De utána új gyakorlatot tanultunk, amit már most tudok! :) Ez volt a legjobb a mai napba... :(
Amúgy megírtuk a német dogát, amit a tanár az óra végére ki is javított. 5-öst kaptam, Lisával, a többieknek csak rosszabb lett... :) :( 

És minden órán tovább haladtunk az anyaggal...

Április 19. (Péntek)

 Reggel kisírt szemekkel keltem. Vajon miért? :(
 De ami a nap további részében történt... Na, az felejthetetlen    volt! :)
 De mindent csak az elejéről...
 Szóval, a reggelem nem volt az    igazi, de gondoltam a napom már nem lehet rosszabb.
Mivel esett az eső apa vitt be a suliba.
Lisa ott várt a suli előtt egy esernyővel a kezében. 
Kiszálltam a kocsiból és gyorsan oda rohantam hozzá, és szorosan megöleltük egymást.

- Hogy vagy...? - kérdezte aggódóan Lisa.

- Nem látod a szemem? - kérdeztem szomorúan, Lisa csak felvont szemöldökkel bólintott. Inkább nem firtatta tovább. :)                                         A suliba beérve egyből megtámadtuk a büfét, és vettünk 2 doboz Coca Cola-t.                                                                                                                            Majd felbaktattunk az osztályba.                                                                           Viszont valamin meglepődtem. Nathan köszönt. Én meg rá se néztem. Na, igen. Ez van...                                                                                                           Első óránk töri volt, a tanár persze, engem feleltetett, mondjuk ötöst kaptam de... Na, mindegy is.                                                                                               A többi óra elég lazán telt, péntek van minden diák lázad. De ez a tanárokon is meglátszik... :)                                                                                                      A 7. óra után el is indultunk. Mindenki vitte magával a táskáját csak Én nem... Én vagyok a leglustább közülük... :D Amúgy Lia-val, Becca-val és Lisa-val mentünk.

Nagyon finom volt a kaja, az összes zsebpénzemet elköltöttem... De szerintem mindenki. :)                                     Na, szóval egyedül mentem vissza a sulihoz, mert azért a többiek se a fittségükről híresek, de azért mindenki táncol meg minden... :D De mondjuk ma mindenki kihagyta az edzését... De ezt most mellékes! :D                                                             Ott tartottam, hogy mentem vissza sulihoz. Szinte úgy feltéptem a bejárati ajtót és rohantam fel a lépcsőn mint egy félőrült... :D                 És amikor felértem... Kit láttam meg? Na, vajon kit?! Persze, hogy Nathant. Úgy elmentem mellette mintha ott se lenne.

Szépen lassan kinyitottam a szekrényemet és nagy levegőt vettem, nehogy kicsorduljon egy könnycseppem.  

Éppen nagy pakolásban voltam amikor Nathan ide kiabált:

- Hé! Szia Abby! - de Én úgy tettem mintha meg se hallottam volna.

Befejeztem a pakolást és mentem el Nathan előtt - aki mellesleg a földön ült (?) - amikor kinyújtotta a lábát és Én akkorát estem mint azaz iskola! 

- Mit képzelsz magadról??? - háborodtam fel.

- Mi? Várj... Most mi bajod?! - húzott vissza maga mellé amikor éppen fel állni készültem. Oké, szépen fel ültem és bámultam magam elé. 

- Ne már... Abby... - könyörgött. 

- Még komolyan van pofád megkérdezni, hogy mi bajom??? 

- Amy... Mondd el légyszíves, normálisan, hogy MI A BAJ. - hangsúlyozott.

- Szerinted azon ne sértődjek be, hogy lek****-zol???

- Mi? Mikor???

- Hajj, ne játszd a hülyét! Tegnap, az osztályotok előtt, magyarul itt.

- Kinek mondtam ilyet? - játszotta továbbra is az ártatlant.

- EGY VÉGZŐS CSAJNAK! Figyelj, Én megértem, hogy menő akarsz lenni, de... Ez egyeseknek rosszul esik!!! - kezdtem felállni.

- Neee, Abby, ne menj el! - rántott vissza ismét. - Beszéljük meg! Kérlek bocsáss meg... Nem úgy értettem... - hajolt közelebb az arcomhoz.

- Hajj, istenem Nathan! CSÓKÓLJ MÁR MEG! - kiabáltam rá. És, igen, ott megtörtént. Nath megcsókolt!!!

Nem tudtam, most mit csináljak, ezért felálltam és lerohantam, ki a suli elé, Nath ott ért úton. Nem érdekelt, hogy ott van, gyors léptekkel elindultam haza felé, de Nathan a karomnál ismét vissza húzott magához, és szorosan megölelt... Mondhatjuk, hogy elállt a lélegzetem.                                                                    - Ne csináld...                                                                                     - Még is mit ne csináljak? - löktem el magamtól.                                          - Szeretlek. - súgta a fülembe, Én meg csak sóhajtottam egyet és megcsókoltam, mire Ő is vissza csókolt.                                                 - Abby... - kezdte. - Leszel a... - motyogott. - a barátnőm? - mosolygott félénken.                                                                                                               - Ez kérdés??? - röhögtem el magam, és kézen fogva haza mentünk.

Életem legjobb napja. De ennek még itt korán sincs vége.

- Szép házatok van... - mosolygott és gyengéden megölelt.

- Szeretnéd látni belűről is mi? 

- Igen... Engem csak a ház érdekel! - 'örvendezett'.